#4: Szörnyű poén

Farrah szemszöge:
Hát. Mikor megláttam a helyet ahol voltunk , hát .. minden szempontból elakadt a szavam. Nem akartam elrontani semmit , ezért nyeltem egyet , és kinyögtem:
- Ez csodálatos. - Mondtam elképedt arccal , némi állmosolyt húzva elsápadt arcomra.
- Valami baj van? Rosszul vagy? - Kérdezte aggódóan , mivel nem épp evilági volt a kinézetem ebben a pillanatban.
- Dededehogy.. - Vettem egy nagy lélegzetet , majd folytattam - Én csak azthiszem kicsit rosszul lettem a kocsikázástól. - Lehunytam a szemem , és aztán újra felnyitottam. - Akkor most merre? - Kérdeztem mintha mi sem történt volna.
- Hát , én úgy úsznék itt. Deee.. - Megállt.
- Mi? Mi de? - Kérdeztem mitsem értve.
- De nem egyedül! - Hadarta el , majd felkapott és bevitt a vízbe. Itt már nem tudtam hazudni , vissza tért az érzés amit nemakartam.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! - Órdítottam torkom szakadtából. Hirtelen nem láttam és nem hallottam semmit , csak a rossz emlékeket. Talán sokkot kaptam? Pár másodperc múlva már újra minden visszajött. Ekkor már parton voltunk , és Justin csak kérdezett , és nem értette mi van , és láttam hogy fél. A könnyek a szememből , mint egy vízesés úgy folytak. Nem bírtam elmondani. Csak annyit hogy sajnálom. Ő meg próbált kérdezni , és annyit mondott  , hogy ne félj ittvagyok , minden rendben van. Talán végre megnyugodtam.Ő átkarolt szorosan. Így elkezdtem mondani.

Justin! Én itt.. - Kapkodtam a levegőt.- Itt .. Itt haltak meg a szüleim. Miattam jöttek át ezen a hídon , és miattam csúsztak bele a tóba. Csak én éltem túl. Senki nem tudja hogyan. Nekik kéne élniük és nem nekem. Itt kellett volna meghalnom. - Nyökögtem sírva , miközben már nem láttam a könnyeimtől. - A kocsink talán még mindig odalentt van. - Itt már ordítottam.


Justin szemszöge:
Jó poénnak gondoltam az "ugorjunk bele a tóba" dolgot. Mikor viszont Farrah ennyire megrémült , hát mit ne mondjak én is megrémültem. Egy pár pillanatig olyan volt mint egy halott. Kihúztam gyorsan a partra , majd Kenny is odajött. Szerencsére néhány másodperc múlva újra nyitva volt a szeme. Nagyon sírt és csak azt habogta  "Sajnálom!" . Én haragudtam magamra , hogy így sült el a poén. a karjaimban volt , majd mikor már megnyugodott kicsit , jó szorosan átöleltem. Amit mondott az nagyon megrázott. Én , aki azthiszi övé a világ , és aki azthiszi , hogy csak ő élhet át szörnyűséget , most hallottam egy barátomtól , hogy mellette haltak meg a szülei. Ez szörnyű. Nem hiheti ezt. Nem élhet úgy , hogy úgy érezze , csak szánalomból mentette meg Isten. A szemébe néztem , és motyogtam.:
-Istenem Farrah , kérlek ezt nem gondolhatod így. Szörnyű , hogy miket éltél át. De nem te vagy a hibás. A sorsunkat nem mi irányítjuk. nem tehetünk semmit. Sodródnunk kell , és továbblépnünk. - Öleltem meg még szorosabban , talán már levegőt sem kapott. - Nagyon sajnálom az egészet. Az én hibám. Megint. Azthiszem    csak a baj van velem mostanában. Talán tényleg rossz ember vagyok.
- Te vagy a legjobb ember , akit valaha ismerhettem Justin. Belőled rossz ember sosem lehet. - Mondta könnyes szemmel. Ezt mondta Kenny is , nemtudom , talán van benn valami. - Nem bántam meg hogy megismertelek , bármilyen is volt a találkozásunk. - Mosolyodott el.
Azthiszem itt az ideje. Meg kell tennem. Felemeltem óvatosan a fejét , majd gyönyörű könnyes szemeibe néztem , ekkor már veszélyes közelségben voltunk , így egy lágy csókot leheltem ajkaira.

Sajnálom hogy most hoztam a részt , de nem voltam jól mostanság.. Lényeg a lényeg azért egy két komit nyugodtan dobhatnátok.;D xoxo