#3: Ismeretlen

- Úramisten! Srácok! Srácok segítsetek már! - Kiabáltam mint valami kétségbeesett az előttem lévő eszméletlen lány miatt , aki a lépcső legalján feküdt.

Oda futottam hozzá hihetetlen gyorsan , majd megfogtam a fejét , és próbáltam keltegetni , óvatosan ütögetni.

- Kérlek neharagudj , nem volt szándékos! - Ismételgettem neki , de csak nem válaszolt. Hogy is tette volna , hiszen eszméletlenül feküdt a karjaimban. Végre Ryan és Chaz is ideértek , és elvittük a legközelebbi korházba. Ők visszamentek a szórakozóhelyre a cuccokért. Nagyon nagy bűntudatom volt , mert már megint csak magamat féltettem , és ez vezetett valaki más megsérüléséghez. Bezsélni akartam a lánnyal , mert szerettem volna személyesen is bocsánatot kérni. Kijött az orvos , én én szaladtam oda , hogy tudhassam jól van-e a lány.

- Dr. Hetcler , hogy van a lány? - Kérdeztem biztató válaszokra várva.

- Felébredt szerencsére , Mr. Bieber. De egy hajszálon múlott , hogy elvessze minden memóriáját. Most jól van , most beszélhet vele.

- Köszönöm doktor úr , nagyon hálás vagyok.

- Ugyan Justin , ez a munkám. - Azzal mosollyan az arcán továbbállt.

Vettem egy nagy levegőt , és elfordítottam a kilincset. Egy gyönyörű , barnahajú lány feküdt az ágyon , és elég meglepetten nézett , hogy ki sétál be az ajtaján.

-Szia. - Mondtam neki halkan.

-Szia. - Mondta kedves hangon.

- Tudod , hihetetlenül sajnálom ezt az egészet. Nem akartam neekd sérülést okozni.

- Ugyan , semmiség az egész. aszthiszem ekkora pofon járt is most nekem , mert ez visszaráz majd a normális életbe. Remélem..

- Miért? Senki nem mondhat ilyet. Mindenki hibázik , és sokszor megbánja , de ennyi. Ez elég nagy pofon. - Mondtam neki értetlenül.

- Téged ért már szerelmi bánat? Olyan amiben úgy érezted , te vagy az oka mindennek? - Kérdezte tőlem kétségbeesetten.

- Igen. Nemis olyan rég. És tettem miatta rossz dolgokat , ami miatt most sok ezer lány vagdossa az ereit , sok ezer ember a halálomat akarja , és sokmillió rajongó csalódott bennem.

- Hú hát ez tényleg ilyesztő. De szerintem egyáltalán nem vagy rossz ember Justin Bieber. Csak híresebb vagy mint sok kamasz , és amit te csinálsz azt rosszabbnak állítják be. Ne hagyd magad. És ne engedd hogy mások téged okolva butaságokat tegyenek. - Mosolygott , miközben arcára leült a szomorúság. Nem szerettem volna csak így elköszönni , mert túlságosan is érdekelt a sztorija  , így nagy levegőt véve megkérdeztem:

-És hogy hívnak?
- A nevem Farrah Forbes.- Mondta kis mosollyal az arcán.
- Örülök , Farrah. Az én nevem Justin Bieber. -  Közöltem vele , mindha nem tudta volna. Láttam hogy megint elmosolyodott. Nem volt kétség , tetszett. Kedves volt , gyönyörű , és tényleg érdekelt amiket mondott. Ezért faggattam tovább:

- És hol laksz?
- Chicagoban. Eredetileg egy kis kertvárosban éltem , Fernwoodban.
- És hogy-hogy elköztöztetek onnan?
- Csak én és az öcsém költöztünk. Nem szerettünk volna egyedül lakni ott. - Mondta lesütött szemmel.
- Hogy érted hogy egyedül? Nem a szüleitekkel éltetek ott?
- A szüleim... - Itt megakadt egy kicsit , majd folytatta egy mély levegővétel mellett - Ők meghaltak , mikor én tizenhat , az öcsém pedig 14 éves volt.
- Istenem.... Kérlek ne haragudj réám. Nem akartalak megbántani. - Próbáltam bocsánatot kérni.
- Semmi baj. Nem tudjuk elsőre egy ismeretlenről hogy hogyan él. - Mosolygott.
Ekkor kinyílt az ajtó. Dr. Hetcler jött be.
- Mrs. Forbs? 
- Igen?
- Most elvégeznénk pár vizsgálatot , és ha végeztünk hazaengedjük. - Jelentette ki Dr. Hetcler. Megjegyzem nagyon örültem , főleg mert nem lett nagy baja Farrah-nak , és mert így tudtam még vele beszélni. - Viszont Mr. Bieber , kérem addig fáradjon ki és várjon a folyosón. - Tette hozzá.
Kiültem a folyosóra , és vártam hogy mi lesz. Csak ő járt a  gondolataimban , és nem bírtam kiverni a fejemből. Rögtön nyílt is az ajtó.
- Farrah , jól vagy?- Kezdtem bele.
- Igen Justin , köszönöm. -Válaszolta.
- Farrah... Én ... csak annyit szerettem volna , hogy nincs e kedved eljönni velem valahova..... Mert tudod nagyon jó társaság vagy , és kedves is vagy meg minden. Próbáltam egy levegővel mondani , de a végére majd megfulladtam.
- Justin.. hát , én szívesen megyek , de ha meglátnak téged , akkor engem is , és akkor énleszek az új célpont a rajongóidnak. Nem gondolod? - Kuncogott egy csöppet.
.- Nem fognak meglátni minket. Most nem tudják hol vagyok... - Ekkor váratlanul megcsörrent a telóm. - Ahogy az anyám , és az egész stab sem. Ezt fel kell vennem.
- JUSTIN BREW BIEBER MALETTE! Hol a fészkes fenében vagy? Nem hívsz , Ryan és Chaz meg részegen jöttek vissza. - Ordított a telefonba anya.
- Anyu! Neharagudj , de majd mindent elmondok. Küld ide Kennyt a Brooklyn korházhoz! És ne aggódj , nem kerültem bajba. Szia. - Azzal kinyomtam , leültem Farrah mellé és vártunk Kennyre.
Beszélgettünk nevettünk , nagyon jól elvoltunk , és körülbelül nyegyed órával később meg is érkezett Kenny. Gyorsan kifutottunk a mentőautóparkoló felől , és beszálltunk a kocsioba.
- Húúú ez meleg volt. - Lihegtem , már már pirosas fejjel.
- Jus beszélj! Mi ez az egész? Anyád úgy kiakadt , hogy nem csinált nekem pitét sem! - Habogta Kenny feldúltan.
- Kenny. Meg tudom magyarázni. Ő itt Farrah. Farrah Forbes. És tegnap mikor el akartuk hagyni Chazzel és Ryannel a klubbot , kicssaptam az ajtót , és véletlenül leütöttem Farrah-t. Elvittük a korházba , majd Ry-ék visszamentek a cuccainkért. Ott kellett maradnom , mert aggódtam érte. És nemgondoltam , hogy Ry és Chaz berúgnak majd utána. És nagyon jót beszélgettem Farrah-val , és gondoltam ha elhozom , akkor azért meg fogjátok érteni hogy mi ios történt. - Hadartam.
- Oké , Jus. Remélem meg tudod beszélni Pattie-vel , mert szeretnék pitézni. - Kacsintott Kenny. - És Farrah? Így hívnak? Én Kenny vagyok. Kenny Hamilton. Justin testőre , és nagybátyja. Nélkülem már elveszett volna ez a kölyök. - Vágott fel Kenny.
- Szia Kenny , igen Farrah vagyok. És nagyon örvendek. - Válaszolt kedvesen.
Beszélgettünk , és annyira jól elvoltunk , hogy észre sem vettük hogy odértünk. Beléptem az ajtón és mikor megláttam anyát odamentem hozzá és megöleltem mielőtt kikelne magából.
- Anyu mindent megmagyarázok , csak ne akadj ki jó? Nem szeretek veszekedni.
- Kezdheted szivem. Először is. Miért nem tudtál telefonálni? Mi történ azpn a szórakozó helyen? - Még tette volna fel a kérdéseket , de meglátta a lányt az ajtóban , és rám meredt.
Én fogtam Farraht , és óvatosan a megigazgattam a kabátját , majd behúztam a házba.

- Anyu ő itt Farrah Forbes. Tegnap , mikor épp akartunk kijönni a klubból , nem nyílt a vészkijárat , és én egy hatalmasat löktem rajt. Bár ne tettem volna , mert Pont telibe találtam vele Farrah-t. Elvesztette az eszméletét , és nem hagytam volna ott , hanem bevittem a korházba. Bocsánatot szerettem volna kérni , ezért meg is vártam míg felébred. Ry és Chaz visszamentek a klubba a cuccokért , de gondolom nem csak azért mentek vissza. Lényeg a lényeg azért is hoztam el , hogy lásd , nem hazudok.
- Hát.. Ez elég kimerítő válasz volt fiam , és be kell látnom igazad van. Sajnálom a reggelit. És Farrah te sem haragudj ha először rossz szemmel néztem rád , de nemtudtam mi folyik itt. - Habogta anyu meglepetten. - - - Egyébként Pattie vagyok. Pattie Malette. Justin anyukája. - Folytatta anya.
- Én Farrah Forbes vagyok. Sajnálom hogy felfordulást okoztam. - Válaszolt szerényen.
- Ugyanmár , maradj itt egy picit , menjetek csináljatok valamit. - Legyintett anyu , majd azt tátogta: Kedvelem.
- Jó anyu , most megyünk. Majd jövök.
- De csak is Kennyvel! 
-Értettem! Gyere Farrah , elmegyünk valahova.
Azzal megfogtam a csuklóját és kivonszoltam a kocsiig.
- Justin! Hova megyünk? - Kérdezte értetlenkedve.
- Majd meglátod! - Mondtam . Azzal beültönk a kocsiba , és elindultunk.
Megálltunk. Már sötét volt. Felajánlottam , hogy eljöhet hazavisszük , de szóljon az öccsének Tyler-nek , és a nagynénjének Janett-nek.
Mikor meglátta hol vagyunk hirtelen.......


Muhahahahaaaa..:3 Következő rész Pénteken!!! Remélem élvezitek.